Monday 23 January 2012



oktatás



"A facebook profil lassan olyan lesz, mint az email cím pár évvel ezelőtt. Kellemetlen azt mondani, hogy nekem nincs és megmagyarázni, hogy miért nincs. A facebook esélyes arra, hogy felszippantja a blogolók egy részét, hiszen posztolni az üzenőfalra, előre megadott sablonokban digitális lábnyomot hagyni egyszerűbb, mint írni. Nem szövegalapú formátummal kommunikálni kockázatosabb, de egyszerűbb." 

Ollé Jánostól származik az idézet és János blogbejegyzése adta a végső lökést, hogy visszatérjek elhagyott oktatási blogomhoz. Ugyanis példája vagyok a "kényszer blogolóknak", akiket valamilyen távoktatásban tartott tanfolyam indított el az úton, amíg tartott blogoltam feszt, aztán búcsú nélkül eltüntem, s blogolás helyett vadul posztolok a Facebookon. Kérdés, hogy tényleg csak azért-e, mert az egyszerűbb?


Kétségtelenül egyszerűbb. Az idő nagy úr. Ha valamit egy klikkeléssel meg tudok osztani, s egy mondatban össze tudom foglalni a poszttal kapcsolatos üzenetemet, akkor kétségkívül a Facebook a nyerő. De attól tartok, hogy nem ez az elsődleges oka hűtlenségemnek. A Facebook behozhatatlannak tűnő előnye, hogy rengeteg visszajelzést kapok. Sok-sok ismerős ismeretlenből mindíg van 2-3, akiknek hasonló dolgok járnak a fejükben és gyorsan megosztják velem, hogy mit gondolnak.  A tanfolyamon, ahol mindnyájan a web2-es oktatási módszerekről akartunk tájékozódni, volt közeg, közönség és pillanatnyi közösség, akiktől jött visszajelzés. Hisz a blogolás abban különbözik leginkább a naplótól, hogy nem magunknak szól. Hogy nem önmagunk megértésének immár nyilvánossá tett eszköze, hanem kommunikációs eszköz: ha nem kap elég éltető érdeklődést, elszárad, elhal, s gazdája figyelme másfelé fordul, máshogyan próbál társakra találni.
Persze tehetem én is azt, amit sokan mások, hogy rendszeresen megosztom a Facebook-on a saját blog bejegyzéseimet. Borítékolom, hogy jóval kevesebb visszajelzésre számíthatok, mivel ismerőseim közül kevesebbeket érdekel az oktatás, a távoktatás, mint a politika. A blogoláshoz közösség kell, legyen az szakmai, emberi, akiket hasonló kérdések izgatnak, hasonló problémákkal küszködnek. Ezért oly népszerű a mindnyájunk életét befolyásoló politizálás. Egy élő egyetemi oktatási bloghoz olyan embereknek kell egymásra találniuk, akiket mélyen érdekel az oktatás, olyan oktatóknak, akik elsődleges feladatuknak az oktatás fejlesztését tekintik. Biztos nem vagyok egyedül, csak kitartóan kell keresni, s közös témákat találni. Szóval akkor kivetem a hálón a hálóm: 
                                   
 Ki jár hasonló utakon?

No comments:

Post a Comment